"Hát"-tal nem kezdünk mondatot, de egyszerűen ez a kérdés az amit a Spudz és a 'Castle eredményei után ki tudtam először mondani egy jó adag üvöltés után. A 3-3 után elsötétült a a világ, összeomlott az Emirates a fejemben, Wenger out Ramsey-vel és minden orvosunkkal együtt. Aztán most?  Mintha mi sem változott volna, a harmadik helyen tanyázunk még a balfaszkodásunk ellenére is, mekkora mákerek vagyunk aztakurvaéletbe. Ez tán a sors egy kis jóvátétele a meg nem adott tizi miatt, bár teszem hozzá, az hogy egy szaros tizenegyes be nem fújásának érdemleges beszédtémának kell lennie az óriási égés a csapatnak. Annak tudatában, hogy egy sírból visszahozott szezont parádés helyen fejezhetünk be, plusz hogy az egész jövőnk kb ezen a meccsen is múlhatott volna, óriási csalódás volt az iksz. Teljes képzavarban volt Vermaelen is, Sziszi is, egyszerűen érthetetlen. Kétlem, hogy ne tudnák felmérni a helyzet súlyosságát, vagy hogy mi múlik ezeken a pontokon. Érthetetlen volt elsősorban e két ember produkciója. Chamakh abszolút pozitív volt számomra, RvP-vel a tiki-taki az valami fergeteges volt, ugye ha nem az utolsó 3 szaros percet kapja meg, egy szopóállarc című meccsen?  Ez is kellő szopás volt de végre éreztem, hogy nem kegyelemből lép pályára, tetszett na, nagyon is. Továbbra is megtartanám a marokkóit, bámennyit van szídva, Ramsey-től egyetlen ilyen csuda dolgot nem láttam az egész meccsen csak hogy megint a walesi kerüljön elő. Gervinho kevéske az egész szezonban, RvP-re meg az vesse az első követ aki rúg helyette egy szem csatárként 30 gólt a Premier League-ben. Nagyon megérdemelte ezt a 2 gólt, jár neki, hogy a rekorderek közé lépjen. Anélkül rúgdossa a nagyobbnál nagyobb dugókat, hogy Bergkamp vagy Vieria szolgálná ki, mint anno Titit. Mondhatjuk viszont, hogy ottvan neki a maga Song-ja, aki a killerpasszaival kicsinál egész egyszereűn. Annyira érzi a szart, hogy az nemigaz, tökéletes ütem, magasság, erő. Robin pedig igyekszik mindig egyre ocsmányabb módon betessékelni a labdát a kapuba, most is az a belsőzés az egyenlítésnél....

Lesz itt mire emlékezni azt hiszem, de még korántsincs itt az ideje visszetekinteni, komoly kilencvenvalahány perc lesz ez a Hawthorns-ban. Esküszöm már rettegek, fogalmam sincs mire számítsak, de basszameg a hülye süket Tottenham nem növi ki soha az árnyékunkat, a Newcastle-nek meg esélye nem volt a City ellen. Visszahoztak minket a meccsbe ha így vesszük, fáj nem fáj ez van. Átadtuk mások kezébe az életünket, rohadt nagy ökörség volt Gúnárok.

Azt viszont valóban le kell szögezni, ha innen nem húzzuk be a dobogó legalsó fokát akkor szégyen és gyalázat de nem érdemeljük meg a BL szereplést, sem azt, hogy bárki ide igazoljon, vagy komolyan vegyen. Egyébként az átigazolási pletykák szinte már horrorisztikusak, nem is érdemes velük foglalkozni, elterelik a lényegről a figyelmet:



HALÁL A WEST BROMRA!


Ui.: Bíró urak szemüveget fel, kezezés = szabálytalanság!

Rengetegszer gondolkodtam rajta, hogy nekiállok komolyabban fogadni futballeseménykre, de hála istennek sosem jutottam el odáig, hogy ez megvalósuljon. Az angol bajnokság meccseire akartam leginkább fogadni, mivel (gondoltam én kis naív) ezt ismerem a legjobban, ezzel nem lehet engem megfogni. Nem a fenét nem.... A  Wigan volt az első még pár hete aki elvitte volna a forintjaimat, most pedig nemrég a City United elleni győzelmével buktam volna kellően nagyot ahhoz, hogy többet még "naugyemegmondtam-ba" se fogadjak. Aztán most a Newcastle és a Spurs gyyőzelme lett volna a végzet maga. Igazából ezt a Pappis Cisse-t egy viccnek gondoltam. Na jó ez így teljesen nem igaz, de úgy voltam vele, hogy kevés lesz ő ehhez a bajnoksághoz. Arra számítottam, hogy lesz egy olyasfajta fellángolása mint amit most művel csak kicsit később, aztán szépen kipukkad, elfárad, vagy jön egy sérülés és pápá Pappa. A Chelsea-nek brutális két gólt akasztott emberünk, a második kimondottan év gólja gyanús. A másik meccsen pedig amitől a megváltó eredményt vártam, természetesen mint előbb leírtam cserbenhagyott. Ez a retkes Spurs elintézte a Muamba-t újra legalább a lelátón tudó Boltont. 

Így bizony ocsmány egy helyzet állt elő a tabellán (és mit szóljanak Manchesterben?) a végére. Jelen pillanatban mi vagyunk a legjobb helyzetben, mindössze annyi a dolgunk, hogy megverjük itthon a Norwich-ot és idegenben a Hodgson-tól megszabadított WBA-t. Szokatlan helyzet az utóbbi évekhez képest, hogy bármilyen reális tétje van számunkra a bajnokság hajrájának. Most azonban ha nem leszünk elég élesek, akkor nem a 3. hely elvesztése lesz a legfőbb fejfájdalmunk, gyakorlatilag kipottyanunk a BL helyezésekről is, az azért nagy pofánverés lenne. Ezzel azonban számolni sem akarok, nincs az az isten, hogy a kanárikat ne intézzük el itthon. Fel kell pörögni hozzá, mert igenis le vagyunk engedve, ahogy ezt mindig is tettük az elmúlt jó 5 évben. Ugye neked is Robin gólok száguldoznak a fejdben kedves olvasó? Látod ahogy ünnepelt a Norwich otthonában és szinte látod ahogy az Emirates-ben térden csúszva örjöng a mesterhármasa után. 

Egyébiránt, ha 3 gólt összelövöldözne a holland, megdöntené Henry korábbi rekordját, ami 30 gól volt a veretlen szezonban. 30 gól a bajnokságban.... megvallom őszintén sosem gondoltam, hogy ezt pont Robin fogja megdönteni. Ahogy arra sem számítottam, hogy valaha Ő lesz a kapitány és ilyen szintű vezére lesz az Arsenal-nak. Lényeg a lényeg: NEM FOGADOK SOHA SEMMIRE EZUTÁN SEM!

Természetesen azért a kis hang itt motoszkál, mire számítsunk akkor ha kikapunk? Számítsunk esetleg a kékebbik manchesterre, akik hazai pályán fogadják a szarkákat. Itt bizony a Newcastle jó eséllyel pályázik a zakóra Cissé ide vagy oda, Mancini csűrhe bandájának be kell húzni a 3 pontot, különben a Fergie által valószínűleg agyba-főbe szídott, alkoholgőzben megkínzott, vérrel megitatott vörös ördögök azonnal visszaelőzik őket. Továbbá a kiesés rémétől fenyegetett, silány szezont futó Aston Villa is tehet nekünk egy szívességet, (najó kettőt) hazai pályán igazán elintézhetné a csirkéket, ezzel is segítvén saját bennmaradásukat, egyben isteni magaslatokba emelve szeretett Wengerünket. 

Teljes káosz ami idén ebben a bajnokságban megy, meg sem próbálkozom jósolni, egy valamiben kell, hogy ezer százalékig tutik legyünk:  

ST. TOTTERINGHAM'S DAY HERE WE COME!

Micsoda szerencse, hogy a Wigan elszabadult így idény végére. Ezúttal a Newcastle-t verték el, de most már azon is túlléptek, hogy csak simán elverjenek valakit, gyakorlatilag a földbe döngölték a Szarkákat, sima 4:0. Köszönjük meg nekik, hisz ha esetleg a 'Castle elverte volna őket, elég komoly bajban lennénk a mai döntetlenünkkel. Így viszont még egy pontot rávertünk az elsőszámú üldözőnkké vált zebracsíkos alakulatra. Így azért jobban elviselhető a pontvesztés. A Stoke-hoz egyébként sem nyerni járunk, na nem a szemkápráztató játékuk miatt nem tudjuk őket elverni, közelsem. A Premier League egyik, ha nem a legocsmányabb alakulata ez, felelőtlen húsz méterről történő becsúszások, lábtörő hadműveletek (Ramsey erről tudna mesélni) és még sok minden más is szinesíti az eszközkészletüket. Ami viszont már rendkívül idegesítő bennük évek óta az az, hogy hazai pályán szinte már elfogadott a bedobásaik idegtépő, nem mellesleg időhúzó elkövetése. Hát ki a faszom ez a Stoke City és ez a Delap, hogy TÖRÖLKÖZŐVEL TÖRÖLGETHETI A LABDÁT, PLUSZ VAGY FÉL PERCIG KÉSZÜLŐDHET A BEDOBÁSÁRA???? Nem igaz, hogy erre nem lehet valami szabályt hozni az FA részéről. Szerintem nem csak engem idegesít. Számomra az egész olyan mintha Sagna fogna egy nagyobb csúzlit, beállítaná hogy jó messzire bemenjen a labda, ezzel nem mellékesen tökölne vagy egy fél órát, az őrületbe kergetve még a semleges nézőket is. 


Ahogyan lenni szokott, megint nem mi szereztünk vezetést, de Robin végre megtalálta a góllövő cipőt, 6 percig fürödhetett a vezetés fényében a Stoke. Rosicky ma is eszméletlenül jó volt, de valahogy ma az egész csapat jól tette a dolgát. Az első félidőben még Ramsey sem lassította a szokott módon a játékunkat, Gervinho pedig a kihagyott helyezetei ellenére legalább több potenciált mutatott mint ami eddig jellemző volt rá. A drága bíró úr, megint elvett egy egyértelmű szabadrúgást tőlünk, Shawcross páros kézzel térítette el a labdát 16 méterre a saját kapujától. A hátsó kameraállásból tökéletesen látszott, hogy Foy teljesen szemben állt az esettel, tökéletesen látta, hogy kezelt a védő, mégsem fújt. Ebből csak arra tudok következtetni, hogy SZABÁLYOS DOLOG LETT KÉT KÉZZEL LABDÁBA ÉRNI A MEZŐNYBEN. A végére azért természetesen jött a vendégnyomás, Sagna hatalmas mentése kellett ahhoz, hogy egy pontot elhozzunk.


Minden bosszúság ellenére azonban nem vagyunk rossz helyzetben, annyi a feladat, hogy a hátrelévő meccseken maximális koncentrációval kell fellépni és semmilyen más eredmény nem elfogadható, csakis a GYŐZELEM. Nem lesz lehetetlen feladat sem a Norwich sem a WBA legyőzése én azt hiszem. Mindent bele!

stoke11 by arsenalist

Kikapunk a QPR-től, megverjük a City-t. Vereség a Wigan-től...... Ha nem is időrendben nézzük a dolgok menetét, akkor is megállapítható, hogy az idei szezon egyszerűen nem normális. Mindenki elver mindenkit. Az a Wigan akinek még Gervinho is gólt lőtt az idegenbeli meccsen, taknyosra szopat minket az Emirates-ben.... Ne is foglalkozzunk most azzal a vereséggel, mivel nincs rajta mit magyarázni, a Latics szervezett volt, agresszív, és két gólt is berámolt gyors egymásutánban. Akármekkora Comeback királyok vagyunk ez most a mi gyomrunkat is megfeküdte, főleg azután hogy Arteta is kiesett, mint már tudjuk egész szezonra. 

A Chelsea ellen tartok tőle hogy Ramsey lesz a spanyol helyettese, ez esetben kössük fel a gatyót. Nyilván Aaron is tudja hogy milyen fontos meccs ez és fejben összekapja majd magát, de akkor sem lesz ugyanaz a dolog mint Arteta-val. Hamar eljött az 5:3 visszavágója, igaz? Átéltünk azóta mindent amit csak ember el tud képzelni, Spurs verést, Swansea zakót és hasonlókat. Walcott azóta legalább háromszor megforgatta a szívemben a nagykést, mire azt mondanám, hogy na végre elkapta a fonalat és vége a szerencsétlenkedéseknek, akkor jön a megszokott Walcott. Nagy valószínűséggel ő is a kezdőben lesz délután, a nagyok ellen általában felszívja magát, legyen ez most is így, légyszi. Koscielny visszatérésével a védelem a lehető legerősebb lehet, Santosnak azonban valahogy rendbe kell szednie magát, mivel oké hogy most tért vissza, de az állandó mosolygás nem lesz elég a kékek ellen, egy-egy komoly hiba után. Majdnem írtam, hogy Drogba szereti a hibáinkat kihasználni, de hálaamagasságosjóistennek ő nem játszik ellenünk ahogy azt hallani lehet. A katalányok rendesen kifárasztották londoni szomszédainkat, Drogbán kívül még jópár pihentetés és kényszerű csere lesz a keretükben. 

A mi keretünkre tekintve megállapíthatjuk, hogy szinte a legerősebb kezdőnk léphet majd pályára, kérdés hogy mennyire vágott minket arcon a Wigan elleni elhasalás. Mentális erőnket idén már megmutattuk nemegyszer, itt az ideje most is egy szeletet odatenni belőle. A Chelsea az életéért, másszóval a Bajnokok Ligájáért fog harcolni, biztosak lehetünk benne, hogy nem fognak kesztyűs kézzel bánni velünk. Hibázni nem lehet, na jó egy kicsit igen, mert Torres-nek kell azért 5-6 helyzet mire kaput talál, de fejben maximális koncentráció szükségeltetik. Robin-nak sem árt majd megkeresni a góllövő cipőt amit egy ideje egy másik polcra raknak a cipőtisztitó ifisták, mert a kapitány pár meccse nem találja. Rosicky a Wigan ellen is a jobbak közé tartozott, remélem marad neki mára is a jó formából, azonban Arteta hiányát az ő játéka is erősen meg fogja érezni attól tartok. 

A BL-re visszatérve őszintén szorítok a Kékeknek, mert még náluk is jobban utálom a törpéket és buzeránsokat felvonultató cirkuszt. Ma azonban csakis egy csapat lehet majd a pályán, azok pedig mi kell, hogy legyünk! Kikövezett út vár minket a 3. hely felé, ahol a Spurs elfajzott kutyái állhatnak majd sorfalat, ugye ezt nem akarjuk kihagyni?

Nem hát, GO GUNNERS!

Sokkal könnyebbre sikeredett a Molineux környékére tervezett látogatás mint azt gondolni lehetett előre. Milyen ocsmányul görény forgatókönyvíró a sors, hogy pont az a Bassong követ el utolsó emberként piroslapos szabálytalanságot aki annak idején a Spurs-t gyengítette... Walcott, a mérkőzésen véghezvitt 2 egész értelmes megmozdulása eldöntötte a 3 pont sorsát ha le akarjuk egyszerűsíteni a dolgot. Azonban volt itt jó teljesítménytől a rosszig, közepestől a botrányosig, mindezek ellenére azonban megvan az áhított öt pont előny az ismét a kuki rossz oldalát elkapó csirkékkel szemben. Piszkos Harry már mindenhol okádja magából az olyasfajta nyilatkozatokat, hogy ők bizony már nem ránk koncentrálnak, mert nekik a 4. hely a lényeg, a BL indulás.... HAHAHAHA, milyen viccesen hangzik ez krumpliorrú csirkepásztorunk szájából, aki nemrég még olyasmivel növelte szimpátiáját a Spudz drukkerek szemében, hogy micsoda eredmény lehet mentálisan a klubnak ha előttünk végeznek és még ő szeretett volna Wenger-nek tanácsot adni igazolások terén. SEGG.

Reméljük a tyúkólat is olyan szépen elintézi majd anyagilag ahogyan azt tette a Pompey-val annak idején. Nyílván ott teheti ezt meg ahol engedik. A Rottenham pedig híres arról, hogy minden finomságot és ocsmányságot kipróbál, hátha beválik alapon. Hát ellenünk idén sem válik be ez lassan biztossá válik, jöhetnek majd az új "sikerkovácsok" a Shite Hart Lane-re jövőre, HÁTHA. 

Visszatérve a meccshez, a középpályánk kezében tartotta az irányítást amennyire ez a meccs megkövetelte. Nyílván a 0:2 tudatában már közelsem volt maximum a hatékonyság, de ahogy labdavesztés következett be, azonnal haraptunk és visszaszereztük a játékszert, ez nagyon tetszett. Ahogyan az is, hogy sikerült három gólt szerezni. Ez egy tipikusan olyan meccs volt ahol tavaly pontokat hagytunk volna, mert nem volt meg a tökösség amit idén Arteta és Song képvisel. Nagy mákja ez a két, hogy finoman fogalmazzak "gyengébben teljesítő" fiatalembernek. Walcott és Ramsey olyasmiket hajtottak végre az egész meccsen, hogy az 0:2 ide vagy oda, NEM FÉR BELE. Nem könnyelműség, egyszerűen ami ennél is rosszabb, ügyetlenség amit olykor leműveltek. Theo mentségére szóljon, hogy ő azért előtte letett az asztalra igencsak szép dolgokat, Ramsey viszont ismét kihagyott egy-két tiszta ziccert, laggolt tőle a csapat gépe, informatikus nyelven szólva. Azzal "vigasztalom" magam vele kapcsolatban, hogy első teljes szezonja a lábtörése után, jövőre már talán kinövi ezeket is. Míg Walcott-nál lassan kénytelenek leszünk megszokni azt, hogy 2-3 zseniális húzás után becsukjuk a szemünket ha hozzá kerül a zsuga, aztán majd felvételről megnézzük. 

Összességében azonban a csapat hozta azt amit reméltünk, emberfelettit teljesítenek idén, mindenki előtt le a kalappal, mert mindegyikük hozzátett idén, ki kevesebbet, ki többet. A 3. hely a CSAPAT érdeme ez nem vitás. Igazán büszkék lehetünk, és ebből a meccsből is tanultunk, nem is keveset.

Olvasgatva az Arsenal-lal foglalkozó fórumokat valamint az ágyúsokat előtérbe helyező cikkeket könnyedén el tud fogni a méreg és a felháborodás. Az idegállapot végére legtöbbször azzal teszek pontot, hogy "jól van, idióta a kommentelő-szerző elvtárs" és kész. Annak idején, az internet kora előtt, amikor még nem botlott bele az ember oldalon-oldafélen egy futballblogba, egészen egyszerű volt szurkolónak lenni. Felkeltél szombat reggel, agyadban a tudattal, hogy már csak pár óra és újra kezdődik a kilencven-egynéhány perc őrület. Az elragadó, mindennél jobban várt másfél órácska. Nem fertőzte az agyat semmi olyasmi amiket máshol olvastál. 

Imádom azt a mentalitást a mai drukkerekben, hogy jogosnak érzik azt, hogy elvárásokat támasszanak egy edző vagy éppen egy csapat, vagy játékos irányába. Nem kell ezt feltétlenül az Arsenal irányába értelmezni, vetítsük ki akár bármely csapatra. Sokan összetévesztik az elégedetlenséget a követelőzéssel. Hát kérdezem én, mégis hogy van joga bárki ember fiának megkérdőjelezni egy valóban világhírű, méltán elismert edző munkásságát? Szóvá kell tenni azt ami nem tetszik, nem arról szól a dolog, hogy kussban kell lapítani mint sz*r a gazban és mindent elfogadni. Azonban az "ezt és ezt kellene tenni és máris fosnánk a kupákat és olyan jók lehetnénk mint ez meg az".  

Kezdjük ott, hogy miért is akarnánk mi másokhoz hasonlítani? Azt hiszem talán a világon egyedülálló amit az Arsenal és leginkább Wenger csapatépítésben leművel hosszú évek óta. Nem egy újabb az öreget magasztaló írás ez félreértés ne essék. Mindössze arra akarnék ezzel a pár sorral rámutatni, hogy miért szurkoló valaki. Ez bizony olyan mint egy emberi kapcsolat. Ahogyan túlzott elvárásokat támaszt az egyik fél a másik iránt, azonnal megromlik az egész. Éppen az adja meg az ízét ennek a szurkolósdinak, hogy élvezzük azt amit kapunk. Nyílván nem mindenkinek áll az életében az első helyen a futball vagy akár az Arsenal. Ez nem is feltétlenül szükséges, egyszerűen egyetlen dolgot nem szabad sohasem elfelejteni: MI VAGYUNK AZOK AKIK KAPUNK. Hétről-hétre szórakoztatásban részesülünk, mi Gúnárok meg aztán nem is akármilyenben. Cserébe pedig adunk egy kis elégedetlenséget, okoskodást, szemrehányást?  Azért a sok mindenért amit az évek alatt nekünk adott a futball?  Ennyit ért a veretlen bajnoki cím, a BL-döntő, a Highbury csodás emléke, a millió itt megfordult kibaszott zseni? Vágd rá nyugodtan, hogy mikor volt már a veretlen szezon és hogy ugyanmár mikor elhagytuk a Highbury-t és hogy nézd meg mennyi mindent nyer a Barcelona és milyen játékosai vannak? Tudom, hogy  neked tisztelt olvasó egyből ez lesz a reakciód, valahol jogosan. Azonban van az emberek között egy olyan "faj" amely mindig képes értékelni azt amit kapott, bármennyi idő múltán is hálát tud mondani azért ami az életében örömet okozott. Az emlékezésnél nincs szebb dolog a világon. Ez a mentalitás különbözteti meg a drukkert a rajongótól, Gunner-t a többitől. 125 évünk egyik legemlékezetesebb szezonja lesz ez az biztos, bármi is történjen a hátralévő fordulókban. Nem kell befutni a 3. helyre, kapjunk ki küzdve, akarva, szépen futballozva. Amennyiben ezek egyben vannak, úgy bizony nem fogunk kikapni. Lesz majd mire emlékezni a nyári szünetben a korsó serital mellet miről nosztalgiázni a dühöngő teraszán a szurker cimborákkal. Felhozhatjuk majd, könnybelábadó szemmel, hogy "és amikor Henry begurította a hosszúba a Leeds ellen, ááááá bazdmeg mit éreztem én akkor...." vagy a " amikor meg van Persie megrúgta a harmadikat a Bridge-en...." Ekkor szisszen majd fel melletted a haver, hogy bizony most eszébe jutott mikor a Spurs ellen a semmiből kiegyenlített azzal az überfasza tekerintéssel....

Te pedig árasztanád magadból, hogy és amikor a Barca ellen egyenlített még 2 éve és amikor kilencvenkilencben Henry háttal a kapunak bebaszta a tátott szájjal bambuló Barthez felett a hosszúba és amikor Bergkamp  megrúgta az utolsó gólját a Highbury-ben... és és és és... Órákon keresztül tudnád sorolni, ezerrel lüktet a szíved ahogy átáramlanak az agyadban ezek az emlékek, de nem. Felét sem fogod elmondani, mert a csajok már grimaszolnak, hogy na megint ez a retkes foci... Te pedig csak mosolyogsz egyet, hogy hú baszki megint beleborzongtam ebbe az egészbe.  IMÁDOM.

Amennyiben bárkinek kétsége lenne afelől, hogy miért is vagyunk ismét a topfour-ban, egészen pontosan a topthree-ben, annak egyetlen nevet kell örökre a fejébe vésnie: Arsene Wenger. Bocsánatkéréssel tartozom, másodszor is elkövettem azt a hibát pár hónapja, hogy egy pillanatra elbizonytalanodtam a mester tevékenységét illetően. Bocsánatot kérek itt tőle, rendbe szedem az agyam. 

Másodszor is megfeledkeztem arról, hogy kinek köszönhetem az életem talán legkedvesebb pillanatait, óráit, perceit. Arról, hogy ki miatt ismerhettem meg olyan futballistákat, mint Eduardo, Fabregas, Alex Song vagy éppen Robin van Persie. Arról, hogy ki miatt tündökölt még pályafutása alkonyán is Dennis Bergkamp, hogy ki hozta el nekünk Thierry Henry-t, Robert Pirest, Freddie Ljungberg-et és jópár egyéb zsenit. A teljesség igénye nélküli a felsorolás, de nem az alább említett futballisták a legnagyobb dolog amit kaptam tőle. Személyes köszönetnyilvánítás következik.

Ezen a csapaton keresztül tanultam meg igazán szeretni valamit. Amikor még vége sem volt az adott meccsnek, már a következőt vártam. Henry minden egyes grimasza itt jár a fejemben a mai napig, minden rezzenése az életem részévé lett. Ahogyan Bergkamp mindent elsöprő lazasága is elkísér életem végéig. Visszahoz a meccsbe minket 2 gólos hátránynál, ezzel visszahozza az esélyt, hogy megmaradjon a veretlenség, és mit csinál a gól után? megfordul, a maga kivételes módján eltávolítja a felesleges anyagokat a szájüregéből, és visszakocog a kezdőkörhöz. Megtanultam általa, hogy mitől zseni a zseni. Ahogy Dennis is említette, "én csak teszem a dolgom". Minden körítés nélkül, megkomponált gólöröm nélkül, mezcsókolgatás nélkül is kétségtelen volt számomra, hogy az Arsenal-t egészen magáénak érzi, ide tartozik. Én is ide tartozom több mint tíz éve és újra forr a vér az ereimben, érzem azt amit az Arsenal-al való szerelmünk hajnalán. Arsene kivételes tudása egyébként szerintem abban rejlik amiről a legtöbbet beszél: a mentális energiában. A jelen szezon elején egy fejben (érthető okok miatt) rendezetlen csapat lépett pályára jónéhány hétig. Meg is lett az eredménye, ne részletezzük. Azonban amit mindenki a Wengeri makacsságnak nevez, az ismét-sokadjára bebizonyosodik, hogy Wengeri tudás. Elsősorban meggyőződésből, másodsorban kényszerből is játszatta ugyanazt a keretet ami kapitulált az Old Traffordon is. Tudta, hogy az idő kiélezi a csapategységet, kirajzolja a körvonalakat, egyértelművé teszi majd az idegesítően érthetetlen taktikát. IGAZA LETT, MINT MINDIG.

Mint mindig most is visszakanyarodok a múlthoz, emlékezzünk csak mi volt a legszembetűnőbb akár a veretlen gárdán is? A magabiztosság, az a sugárzás ami minden pillanatban elragadott mikor figyeltük, hogy igenis mi vagyunk az Arsenal, nincs mitől félnünk. Az idény elején megtépázott hírnevünk újra felemelkedőben tehát, Wenger pedig ismét maradandót alkotott. Egyetlen szezon alatt, tegyük hozzá, hogy nincs még vége, de bármi legyen, emlékezetes marad a 125. szezon életünk végéig. Úgy érzem, hogy ebben a keretben benne van egy az Arsenal régi dicsfényét idéző jövő lehetősége. Micsoda nézetváltozás igaz? Meg kell tanulni azokra hagyni a munkát akik értenek hozzá, innentől én is ezt teszem. Az, hogy egy-két dolog nem tetszik az nyilvánvaló, hogy említést érdemel, de soha többé nem szabad megkérdőjelezni azt ami egyértelmű: WENGER KNOWS, you don't know better!


Tisztelettel adózom a munkád előtt Arsene, köszönöm azt amit eddig adtál, kívánom s remélem, hogy még nagyon sokáig bírod erővel és szívvel, We trust in you! Forever. 






Vágjunk hát neki úgy az Aston Villa elleni meccsnek, ahogy az eddigieknek. Senkivel ne törődjünk, csakis magunkkal, ne akarjunk két forduló alatt húsz pontra elhúzni a Spurs-től, csakis a mai összecsapás számít.

Kellemes szerda esti mérkőzés. Utánozhatatlan érzés most is, de ahogy eszünkbe jut a múlt és az Everton elleni meccsek sok-sok kellemes emléke, úgy egyre csak csalógatóbb a felhozatal. Vendégségbe megyünk tehát liverpool-ba, ahol a vörös oldalon sosem vagyunk szívesen látottak, idén Robin már nemkívánatosakká tett minket az Anfielden. Az Everton drukkerek ennek nyílván örültek, mivel így akár egy előzés is szóba jöhetett számukra. Ezt elszalasztották, így jártak. A Mersey kékebbik partja sem szereti az ágyúval rájuk támadó brigádot túlzottan, nem is oly rég egy hatost gurított az akkor még Fabregas fémjelezte Arsenal. Azóta sok minden változott, az viszont cseppet sem, hogy ismét jócskán megelőzzük mostani ellenfelünket. Az aktuális formánkat tekintve pedig abszolút önbizalommal vághatunk neki a meccsnek, ha pedig az Everton  Liverpool ellen mutatott "játékát" vesszük alapul akkor végképp bizakodhatunk a három pontban.

Itt kell azonban közbeszúrni azt, hogy maradjunk szépen a földön. Mert végülis mit is értünk el az utóbbi időben? 3:0-ra vertük a Milant, 5:2-re a Tottenham-et, 2:1-re a Newcastle-t, ami mind szép és jó. Ezzel együtt kiestünk az FA és Liga kupából rég, valamint a BL-ből is, a bajnokság negyedik helyén állunk. Nem világmegváltás amit tettünk - mondja ezt egy kívülálló teljes joggal. Számunkra azonban egyértelmű, hogy a világot jelentette az elmúlt néhány hét-hónap. Visszaadta a hitet, újraindult a véráramlás az ereinkben, örjöngünk, hogy mikor van már újra meccsnap. Ez mindennél többet jelent. Azonban a szakadék széléről tárul elénk a legszebb kilátás, nehogy túlzottan kimerészkedjünk a szirten. Folytassuk ott ahol abbahagytuk a Newcastle ellen. Azzal az elborult elmével menjünk neki az Evertonnak is, azzal az érzéssel a lábainkban, hogy ezer percet is kibírunk, hogy bármilyen hátrányból képesek vagyunk visszajönni, nem lankadhat a hitünk. Most következnek majd azok a percek számunkra ahol könnyedén érkezhetnek majd a semmiből bekapott gólok. Ezekből elég egy is és nem kérdés, hogy 11 emberrel védekező ellenfél fog minket várni. Ez úgy igaz az Everton-ra mint majd a soron következő Aston Villa-ra és QPR-re. Itt kell majd a töretlen hit. Leszarni, hogy bekaptuk a gólt, fel a fejet és előre, járatni a labdát, gyűrni őket a végsőkig, lásd Vermaelen vs. N'castle. 

Egyébiránt van egy plusz motivációs faktor is ami szinte biztos, hogy ott lesz jópár játékos fejében. Főleg azokéban akik futballoztak együtt vele. Természetesen Fabrice Muamba-ról van szó, aki horrorisztikus szívproblémáját követően már jobban van a hírek szerint. Bizony könnyedén játszhatna ő ma a középpályánk közepén, ugyan a sorsa nem így hozta, ettől az ő egy része örökre ágyús marad. Iszonyatos belegondolni, hogy bármelyik játékosunkkal megtörténhet ugyanez... Adjon hát ez erőt minden ágyúsnak, Fabrice harcolt - nyert, egy futballnál ezerszer komolyabb játékban, az Életben. 

Az is megeshet, hogy belga egyébiránt. Aranyba foglaltassék Arsene Wenger neve, a rohadás pedig bátran kezdje ki az oldalamat amiért olyat mertem írni-gondolni-állítani-érezni, hogy a jelenlegi a Wenger-éra leggyengébb Arsenal-ja. Új értelmezést kapott számomra az a fogalom, hogy erős egy csapat. Mi igenis erősek vagyunk. Túlléptünk az idegesítő döntetleneken, egymásért küzdünk, mindenki egy és ugyanaz: A CSAPAT.

Amilyen fordulaton ez a keret átment arra jóformán kifejezést sem ismerek. Az elkeserítő kudarcbrigádból kirajzolódott pár hét alatt a mentálisan és játékban is bombaerős Arsenal. Tegnap este újra beleborzongtam a látottakba, ezernyolcvan per hatszáz volt a vérnyomásom az egész meccs alatt. Újra élveztem az első percet az utolsóig. Időm sem volt a Newcastle góljáért eldurrantani egy jó "miafasztcsináltokmármegint"-et, RvP 54 másodperccel később már ki is készítette a hangszálaimat. Még ismételték Pardew győzelemittas kézrázását, amit egy szempillantás alatt fagyott mosolyra cseréltetett van Persie. Éppen az futott át az agyamon ahogy néztem az őszes Alan-t, hogy ugyan komám mire rázod te a kezedet? Kicsit korán van még ahhoz, MI VAGYUNK AZ ARSENAL BAZDMEG! Kevesebb mint egy perc elteltével pedig szinte a csillagokat is leüvöltöttem/lekáromkodtam az égről (kár)örömömben. Ahogy Robin átvette és bevágta szívenvágott az az érzés amit csak egy Gooner érez. Intett kettőt, hogy na elég a szarozásból urak, induljon a Wenger-henger. Indult is, de még hogyan.

Arsenal VS Newcastle United 2-1 Highlights. by WinningFT

Ezúttal nem vágtunk be ötöt az ellenfélnek, bár benne volt a meccsben, a helyzeteink megvoltak hozzá. Vészesen ketyegett az óra, 1:1, képesek vagyunk rá, vagy végetér a hetek óta tartó álomutazás? Rosicky varázsolt az egész számára kimért idő alatt, ámultam-bámultam rajta. Mondtam ugye megmondtam! Ez a pali amit tegnap este kitett a pályára végelegesen kimondatja velem azt, hogy már nem sajnálom sem Nasrit sem Fabregast. A cseh egyébiránt kevés lesz azért a megváltáshoz, mert ő is ember, ő is elfárad, neki sem megy így mindig. De ezt most nem kell megvitatni, ez a poszt az abszolút köszönetnyilvánítás és büszkeség helye. A büszkeségé amiért ágyús vagyok. Sikerünk egyik kulcsa egyértelműen az, hogy végre újra vezérünk van a pályán. RvP a tökéletes admirális seregünk élére, őt lehet követni, a szenvedélye még engem is magával ragad aki a monitoron nézem a meccset. Az pedig, hogy a többieket is motiválja az nem kérdés. Ramsey beállítása is remek húzás volt, Rosicky már csak szívből ment előre, ereje nem sok maradt. A walesi hozzá tudott tenni a játékhoz, kellett a plusz energia a végére.

A bíráskodásra komolyabban nem térnék ki, szándékosan nem teszem hétről-hétre, mert az angol bajnokság amellett, hogy egyértelműen a világ legszínvonalasabb bajnoksága, a legnagyobb gyengéje a játékvezetőinek minősége. Webb is kritikán aluli. A Newcastle pityergő himringyója (Krul) is addig húzhatta a kirúgásaival az időt amíg csak akarta, azon csodálkoztam mikor a hosszabbításnál megadta a jogos öt perc hosszabítást a vaksi kopter spori. A tábla felmutatásával egyidőben az agyam is kikapcsolt, ráfeszülés a monitorra, nyomni kell - nyomunk. Labdabirtoklás a fontos - megvan, megyünk előre. Ki kell játszani a szélre - megvan, Walcott át is tudja venni. El kéne juttatni Robinhoz - megvan! - nem.. DE MEGCSÚSZIK! - ÉRKEZIK MÖGÖTTE VALAKI BAZDMEG! - EZ BEVERI NEMIGAZ! - HÁTULRÓL JÖTT NEM LEHET LES! - MEGADJÁK BASZKI IGEEEEEN! - VERMAELEN GÓÓÓÓÓÓL! - NESZTEK BAZDMEEEEG! 
Robin pedig jó holland módjára nekiesik a hasonfajta 'Castle kapusnak aki igyekezett kihozni a sodrából a kapitányt egész meccs alatt. Kis balhé, RvP a legény a gáton, a közönség mellette, zúg a "ROBIN VAN PERSIE, ROBIN VAN PERSIE". Hármas sípszó és megcsináltuk.... megvan.... love for a lifetime.

St. Totteringham's day here we come! Hétfői esetleges győzelmünkkel egyetlen ponttal zárkózhatunk a csirkék mögé, na ezaz amit nem nagyon gondoltam pár héttel ezelőtt. Tegnap az Everton ellen is elvéreztek utált szomszédaink. Volt szerencsém nézni a meccset, a Spurs abszolút ötlettelen, lassú és kiszámítható volt, egyből az jutott eszembe, hogy na EZ AZ IGAZI SPURS! hahaha. Ahogy reméltük nem bírják a hajtást, túl erős nekik a sorsolás, ennek köszönhető, hogy az Everton is elverhette őket. Kipukkadt tehát a Tottenham lufi, ezzel egyenes arányban fújódik fel a Gooner léggömb, ami egyre kerekebb és annak ellenére, hogy ugyan idén is trófea nélküli évet zárunk, bizakodásra okot adó történések tömkelege zajlik az Emirates környékén. A legnagyobb pozitívum konkrétan az Emirates-en belül zajlik, a csapat megtalálta a játékát, az utóbbi meccseken nem győztük kapkodni a levegőt a csodás gólok és főként egyéni teljesítmények láttán. Lám meghozta hatását, hogy a két gyengébben teljesítő játékosból  az egyik nem lépett pályára az elmúlt időszakban. Nevezetesen Ramsey-ről van szó, aki Walcott-al ellentétben nem a totálisan buta futballja miatt nem volt része a csapatnak, hanem mert egyszerűen sérült. Walcott ugyan vágott kettőt a Spurs-nek, de azon a meccsen is csak a második félidőben nyújtott valamit. A két gólt nem veheti el tőle senki, viszont azt sem, hogy kishíján mindkét labdaátvételt elszerencsétlenkedte a góljai előtt, továbbá az első félidőben jöttek a szokásos kivezetem a labdát az oldalvonalon kívülre és társai. Azonban ez itt most sem a pocskondiázások helye, mivel a csapat feléledt hamvaiból, aminek hatalmas részesei a visszatérők, valamint az újjáéledők. Nevezetesen Bacary Sagna valamint Tomas Rosicky. A francia bekk képviseli az igazi good old Arsenal minőséget hátul, bizony Koscielny és Vermaelen is fel kell még nőjön Sagna-hoz. Minőségi védekezés, a támadások hatékony segítése, 3 tüdő elfogyasztása meccsenként. Vermaelen és Koscielny is eszméletlen klasszisok, de Sagna még náluk is több, benne igazán ottvan az Arsenal mentalitás. 

Az újjászületettnek titulált Rosicky pedig a legszebb álmainkat váltja valóra amióta kezdőként játszhat. Személy szerint én nem nevezem őt újjászületettnek, mivel hosszú ideje elérhető opció lett volna a cseh, de Wenger mindenáron Ramsey-t erőltette, igen erőltette mert sokszor már semmi értelme nem volt a walesi pályán létének. Azonban a kényszerhelyzet és később Rosicky produkcióját látván a Főnök is úgy gondolta, hogy itt az idő, hogy megmutassa a karmester, hogy még mindig egy született zseni. Az már csak hab a tortán, hogy valóban meg is mutatta. Fabregas és Nasri távozása óta csakis Rosicky-ben volt a hitem, tőle vártam, hogy az ész lesz, hogy azt a csodát műveli majd a középpályán amire egyrészt simán képes klasszisánál fogva, másrészt amihez szoktunk egy Arsenal középpályástól. A melós Arsenal középpálya ízét bizony szokni kellett sokáig a szezon folyamán, hozzá is szoktak az ízlelőbimbóink, Arteta stabilitása és Ramsey olykor túlzott megfontoltsága nagyon hasznos volt sok alkalommal. Hasznos volt egy Everton elleni kinyőgött 1:0-ra, ami valóban remek eredmény volt, de megmondom őszintén nekem az az érzés hiányzott amit a Spurs ellen éreztem. Az érzés, hogy lüktet a középpálya, támadó szellemű csatárok mögötti közvetlen terület, hogy van egy olyan ember végre újra, aki mer killer-passzokra vállakozni, aki igenis bevállalja, kockáztatva a labdavesztést. Ez a stílus a miénk igazán, ezért szeretjük ezt a csapatot. Azért mert bevállalják, legfőbbképen pedig azért mert KÉPESEK IS MEGCSINÁLNI!

A cseh játékos szerződéshosszabítása egyébként a küszöbön áll, Wenger állítólag hagyományait félretéve nem csupán egy, hanem azonnal kettő éves hosszabítást kínál Rosicky-nak, ami a jelenlegi formáját tekintve abszolút érthető. Annak idején mit meg nem adtunk volna érte ha ezt Pires-nek is oda tolja az orra alá.... Az egyébként tény, hogy a francia akkor idősebb volt jóval mint most Tomas és az utolsó évében a formája sem volt már a régi. Ahogy azonban Bergkampot, úgy őt is tolószékes koráig a csapathoz kötöttem volna. 

A pályán kívül is történnek dolgok, szokatlan módon az igazolások terén. Az, hogy Podolski állítólag nyártól a miénk abszolút pozitívum, szerintem van lehetőség a srácban, attól, hogy a Bayern-ben nem ment neki még kiváló futballista. Wenger pedig akire ráteszi a kezét, abból a legtöbb esetben klasszis futballista válik. Reméljük Prinz Poldi is bekerül majd ezek közé, ha valóban idekerül. 

Hétfő este következik a Newcastle, ami mindig nagyon jó meccs, nemrég 4 gólos hátrányból jöttek vissza ellenünk ikszre, de ez idén a mi asztalunk. Reméljük azonban, hogy nem kell sehonnan sem visszajönnünk majd a meccs alatt. Már félek az ilyet leírni, de itt egy igazi vízválasztó mérkőzés. Ami egy pontra hozna fel minket a 3. helytől. Egy pont - harmadik hely.... Milyen jó ezt ízlelgetni. Az utóbbi időben mindenre képesek vagyunk, a Newcastle ellen is képesek leszünk átérezni a súlyát a helyzetünknek. Elvégre nem lehet idény St. Totteringham's Day nélkül, nem igaz?

Az alábbi videó szolgáljon ízelítőül, mindenki használja a fantáziáját egy kicsit. 

- Year: 2005 vs.: Newcastle Goal: Dennis Bergkamp (dutch)

- Year: 2012 vs.: Newcastle Goal:..................... (.....)

Kiestünk. Nem meglepetés, a meglepetés ennek pont az ellenkezője lett volna. Az viszont ahogy búcsúztunk az minden elismerést megérdemlő. Nem Bergkampok rúgják már a labdát itt, de az Arsenal szív örök. Ahogy az én fejemben, úgy a játékosok fejében sem fordult meg egy pillanatra sem, hogy a 0:4-gyel ez a párharc lezárult. Imádtam ahogy hitték azt, hogy meg tudják csinálni, hogy bíztak magukban. Annak aki megkérdezi legközelebb tőlem, hogy ugyan miért vagy te ekkora Arsenal-buzi, annak az utolsó három meccsünket fogom az orra alá tolni. Az a határtalan akarás és csodás futball amit bemutattunk a régi fantasztikus időket idézte. Amikor a perceket számoltuk visszafelé a következő meccsig. Ezt a meccset is így vártam, joggal. Minden várakozásomat igazolta, egy csepp keserűséget sem hagyva maga után. Így lehet búcsúzni, emelt fővel véreztünk el. 

Jöhetnek a bosszantó kérdések, miszerint mi történik ha nem vagyunk full enerváltak a San Siro-ban, ha most Arteta játékra alkalmas és képes még egy kis plusz stabilitást adni a csapatnak, hogy a támadóink végképp támadhassanak teljes koncentrációval? Abba is érdemes viszont belegondolni, hogy ha mi nem érjük el azt a gyászos eredményt Milánóban akkor a mai este sem biztos hogy létrejött volna. Az első felvonás hatására szinte minden mindegy alapon léptünk pályára. Egy kisebb arányú piros-fekete győzelem esetében nem biztos hogy ilyen szintre tudtuk volna pörgetni magunkat. Felesleges azonban fejtegetni az okokat. Odatettük a szívünket a dolgozatunk végére, ami csillagos ötöst érdemel.

Proud to be a Gooner!

Gondolta volna bárki Adebayor büntetője után, hogy ötöt gurítunk majd válaszként a Spursnek?  Tavaly Villa gólja után, hogy megfordítjuk a Barca ellen? Hétvégén Koscielny öngólja után, hogy győztesen megyünk haza? Annak idején a Middlesbrough elleni 5:3 alkalmával is romjainkba dőltünk, 1:3-nál a világ végét, de főleg a veretlenség végét látván. Megcsináltuk? Visszajöttünk? Meg hát.

Most a helyzetünk annyiban rendhagyó, hogy nem egy meccsen belül kell talpra állnunk, nem 30-40 percünk van a csodára, hanem 90 perc és még egy kicsi. Úgy gondolom, hogy a hosszabítás nagyon nagy szerepet játszhat ma este ha már korán vezetést tudunk szerezni. A realitás talajáról már rég elrugaszkodtunk, azt hiszem ez világos lett mindenkinek aki ezt az írományt elkezdte olvasni. A nagy dolgok azonban pontosan így születnek. Személy szerint az utóbbi két meccsünket látván, duzzadok az önbizalomtól, amit ott láttam azt mondatja velem, hogy MEGCSINÁLJUK. 


A Spurs ellen bemutattuk, hogy botrányos kezdés után képesek vagyunk váltani, átvenni az irányítást egy messze elúszott meccs felett. A Liverpool ellen pedig azt is bemutattuk, hogy annak ellenére, hogy egyáltalán nem mi irányítunk úgy is képesek vagyunk megnyerni egy meccset. Hiába a Suarez "parádé" (értsd: ocsmány, szarházi színészteljesítmény), még így is a mi Dutchman-ünk lett a Pool hóhérja.

Ma egészen kivételes teljesítményre lesz szükségünk azt hiszem ez mindenki számára világos. Nézzük mikre lesz szüksége fiainknak a sikerhez:


- Mindenek előtt, önbizalomra. Arra, hogy egy percig se inogjon meg a hitük abban, hogy meg tudják csinálni. Ezt nyilván Wenger is beléjük ülteti majd az öltözőben.

- A remek pálya adott lesz, ahogy a szurkolók bíztatása is. Nem jellemző a drukkereinkre, hogy a csapat ellen fordulnak, ha ez megtörtént annak komoly oka volt. Ma este egy emberként kell majd a csapatot hajtani és bíztatni.

- Robin góljaira. Mivel a középpályánk igen megtizedeltté vált a Liverpool elleni győzelmet követően ( Arteta, Benayoun tuti nem lesznek bevethetők, Rosicky kérdéses ), így nem maradt más választásunk, mint vagy egy soha nem látott taktikát bevetni, vagy az ígéretes ifik mélyvízbe hajítása.

- Stabil védekezésre. A védelmünk végre összeállt, egy ideálisnak mondható összeállítás a miénk hátul. Vermaelen és Koscielny valamint Sagna abszolút erősségünk, Gibbs talán a gyengébb pont de csakis azért még nem érte el a csúcsformáját a sérülése után. Gólt egyáltalán nem szabad kapnunk, ezt tiszta sor, mert akkor már valóban nagy a baj ( ennél nagyobb?).



Fel kell kötni a gatyát, de régen vártam ennyire egy meccset mint most. Félelem nélkül tekintek az estére, hiszen mit veszíthetünk, úgyis mindenki elkönyvelte magában, hogy kiestünk Milánóban?  Este meglátjátok!  




Hangolódásnak pedig gondoljunk csak vissza mit műveltünk tavaly:

WE LOVE YOU ARSENAL, WE DO. 

Őrüljmeg, üvölts, ugrálj mint a hülyegyerek, temesd az arcod a tenyeredbe, szídd Walcott-ot, aztán csüccs le mert.....

Egészen elképesztő történések részesei lehettünk a mai délután folyamán. Mint mindig, most is felpörgettem magam ezer százalékra, nosztalgiáztam rengeteget, reméltem hogy ha nyőgünk is közben, de behúzzuk a derbit. Hát baszod behúztuk! 

A kezdés egyszerűen gyalázatos volt, az első bekapott gólnál nem is tudtam mit mondhatnék. A szokásos forgatókönyv, nyomunk, de kapunk egy ökör gólt amitől a hajam tudnám kitépni. Adebayor értékesített büntetője után pedig az arcomat kezembe temetvén, összeomolva ültem. Most mi lesz? Egy idényen belül oda-vissza kikapunk a Tottenham-től..... Ahogy azt gondolta a csirkesereg! Adebayor nagyon igyekezett mutatni, hogy ő ugyan nem örül látványosan a góljának, de ezt a lapot már eljátszottad te szenny, te szaros senki, irány a csirkeól te buzi!!!  Eddig a pillanatig a védelmünk egy kalap lószarral volt egyenlő, óriási rések tátongtak középen, Saha is így szerezte a vezető találatot a Spurs-nek. Ami viszont ezek után következett az igencsak megviselte a hangszálaimat és az idegrendszeremet is. Theo Walcott félidei cseréjéért könyörögtem a jóistenhez, de inkább Wengerhez. Ezúttal azonban a jó angol meghálálta a bizalmat, két fantasztikus gólt akasztott, teszem hozzá mindkét gól előtt majdnem elrontotta az átvételt, de kit érdekel, két gól az két gól. RvP egyenlítő találatánál kishíján én is a földön csúsztam térden, csakúgy mint a holland. Ilyen egy tökéletes találatot tejóisten!  Magát hozza helyzetbe, és betekeri! Itt már mindennek vége volt, éreztem hogy jön a világvége. A második félidő pedig minden Arsenal szurkoló legcsodásabb álmait váltotta valóra. Rosicky nálam az abszolút meccs legjobbja, egyrészt a gólja, másrészt az általam úgy imádott játékintelligenciája miatt. Tökéletesen mozgatták Arteta-val a csapatot.

Aki ezek után is kritizája a cseh klasszist az tökéletesen vak és HÜLYE!  Ezért minden szenvedést és könnyfakasztóan elszomorító meccset érdemes volt végignézni. Ez a meccs bevonul az idei szezon legjobbjai közé. Nálam konkrétan túlszárnyalja a Chelsea elleni győzelmünket, pedig az sem volt gyerekadag. 

WE LOVE YOU ARSENAL, WE DO!

Arsenal - Tottenham 5:2 by FootballKing1992

Bármi is történt az elmúlt hetekben, bármennyire is megzuhantam lelkileg, most újra önbizalommal telve nézek a jövőbe. Hogy miért?

Egyrészt én már csak ilyen bolond vagyok, másrészt elég volt néhány régi képet megnéznem ahhoz, hogy ismét hatalmába kerítsen az az érzés amely már a részem. Ettől egyszerűen lehetetlen szabadulni. Az a valódi szerelem amikor mindenről ő jut eszedbe, amikor minden jó dalról egy-egy közösen eltöltött felejthetetlen pillanat jut eszedbe, amikor bizsereg a tested ha egy emlék felszínre tör. Szerelmes vagyok. Jó tíz éve megállás nélkül. Eltelt pár nap a csalódások óta és most újra eltöltött az az érzés, hogy miénk a vliág, miénk a világ legjobb csapata. Nem érzem úgy hogy a Spurs csak egy percre is gondot okozhat majd az Emirates-ben. Nem érzem lehetetlennek azt sem hogy kiüssük a Milant ekkora hátrányból is. Ma semmi sem lehetetlen. Piszok nehéz átadni ezt az egészet, de aki szurkol egy futballklubnak az érezte tán már ezt. Amikor magával ragad ez az egész mámor, nem tudod megállítani a pergő gólokat, az utánozhatatlan Arsenal stílust. Vakon hiszed, hogy újra úton vagyunk és semmi sem állhat elénk. Pedig nem történt semmi. Azon kívül hogy Arshavin a Zenithez került kölcsönbe, ami a klubnak és a játékosnak is hasznos döntés. A védelmünk újra az ideális összeállítású lehet, Vermaelen a Milan elleni teljesítményét megjegyezte, tanult belőle, sosem lesz több ilyen a közeljövőben. Koscielny újra fitt, a Verminátorral lemossák a csirkék támadószekcióját. Gibbs és Sagna is tudott készülni még a sérülésük után fizikailag a derbire. Ramsey sérülése utat nyithat ismét Rosicky-nek az alkotásra akiben minden bizodalmam fekszik. Az egyetlen igazi mester a középpályán. Song fejben összerakja magát, tudja hogy akármilyen fáradt is, neki itt most mindent ki kell adnia magából. Arteta kezdi a vérében érezni azt hogy mit jelent ez a meccs nekünk ágyúsoknak. Chamberlain egyedül intelligensebb mint az egész tyúkól együttvéve, nem okozhat neki problémát bolondot csinálni belőlük. RvP arsenal génjeiben kódoltan jelen van a Spudz iránti gyűlölet, a vírus ami arra készteti hogy megzörgesse a hálójukat minimum kétszer. 

Milyen szép is volt annak idején, mikor így ezt elgondoltam és a hétvégén valóra is vált. Bergkamp kettő percenként köpött a gyepre mérgében mert csak ötször baszta át szegény Kinget hat labdaérintéséből, Pires nem tudta eldönteni hogy honnan tekerjen valamelyik sarokba, Henry pedig már az egész tyúkos szurker hadat csendre intette számtalan alkalommal. Éjjel megálmodtam, nappal valóra vált. Imádtam őket azért ahogy viselkednek, ahogy léteznek a pályán. 

Örök szerelem pedig igenis létezik, az érzés mindig ugyanaz.

Arsenal mindenem, ne ébressz fel az álmaimból a hétvégén!

"A cselekedetnek követekezménye van. Mindig."  Esetünkben a cselekedetet a legjobb játékosaink eladása jelenti, évről-évre. A következmény pedig folytonos, immár 7 éve tart. Ha megnézzük az elmúlt évek tendenciáját, megállapíthatjuk, hogy haladunk a lejtőn lefelé. Hol kisebb hol nagyobb iramban de megszakítás nélkül tartjuk a romló irányt. Patrick Vieira 2005-ös távozása óta tart ez az én meglátásom szerint. 2006-ban az Arsenal régen nem látott mélységeket ért el, olyan meccseket láthattunk már akkoriban is amelyek ilyesztőek voltak, de legfőképpen szokatlanok. Abban az évben azonban előjött az a mentalitás ami mindeddig a sajátunk volt, az átütő minőség, a mindent elsöprő tudás. Felálltunk, befutottunk a 4. helyre a bajnokságban, BL döntőt játszottunk. Akkor azt gondoltam, semmi probléma, gyengébb év volt eredmények szempontjából meg amúgysem érdekelnek a kupák amíg szemkápráztató a játék. Jött a 2006-2007-es futballesztendő, ahol a minőség továbbra is a helyén volt, a szép futball azonban olykor-olykor hiányzott. Látható volt azonban a fényes jövő: Hleb és Rosicky kezdtek veszettmód összeszokni, Fabregas is lépett előre a számára elképzelt tudásszinteken, Henry pedig ha már nem is volt a régi, de még mindig tőle dobogott az Arsenal szív. A szezon végén búsan konstatálhattuk, hogy bizony kiejtett minket a PSV az első kieséses meccsen a BL csoportkör után, valamint a bajnokságban sem volt semmi közünk a bajnoki versenyfutáshoz. 

Elérkeztünk az ágyús történelem egyik legszomorúbb és egyben egyik legboldogabb szezonjához, a 2007-2008-ashoz. Az év elején Henry a BL győzelem reményében a Barcelonába igazolt, rommá téve mindannyiunk életét, hosszú hónapokra. Idény közben aztán kezdtem törölgetni a könnyeket, mivel a csapat nemhogy túllépett a király elvesztésén, hanem olyan futballt produkált amit nemegyszer úgy tituláltak hogy a veretlen Arsenal szintjét idézi, sőt olykor felül is múlja.  Abban az idényben kivételes minőségű csapatot csodálhatott az Emirates közönsége. Fabregas véglegesen beérett, Hleb minden meccset 95 percen keresztül végighajtott, emellett az összjátékban általam sosem tapasztalt dinamikával vett részt. Alacsony súlypontjával és egyedülálló munkabírásával kiemelkedett számomra. Csakúgy mint a mindenki legnagyobb meglepetésére rohamléptekkel fejlődő Flamini. Az addig csak epizódszerepre kárhoztatott francia, erre az évre a csapat egyik legfontosabb tagja lett és Cesc-el középen ellenállhatatlan produkciót mutattak hétről-hétre. Ekkor bizony hosszú ideig vezettük a tabellát, a BL-ből sem magunk miatt búcsúztunk, a Liverpool semmivel sem volt jobb nálunk, sőt. Itt semmi sem utalt arra, hogy a mai 2012-es mélységekhez juthatunk el. Azonban ezen idény végén kezdődött el az amit addig csak "kicsiben" éltünk át. A szezon végeztével harc nélkül, ingyen engedtük el Flaminit a Milanhoz, a játékunk eszét Hlebet pedig aprópénzért a Barcához. Ezzel gyakorlatilag meg is pecsételtük a sorsunkat a jövő idény kezdetére nézve. Innentől kezdve elindult a lavina, a minőség zuhanásba kezdett, aminek talán korántsincs vége. Évek alatt elmehetett zokszó nélkül Adebayor, Toure, Nasri, Fabregas. Igen Fabregast is ide lehet sorolni, mivel ha itt egyben marad a csapat és azt látja ő is, hogy igenis itt továbbra is a szokott magas szint várható akkor biztosan nem vásárolja ki vagy be magát a Barcelonába. Ez azonban csak a jéghegy csúcsa.

Az, hogy tegnap elbúcsúztunk az FA kupától számomra egy cseppnyi meglepetést sem okozott. A nagy Arsenal-ok is megszenvedtek az ilyesfajta focit játsszó csapatok ellen stílusunknak köszönhetően. Itt nem lehet a tili-tolit erőltetni, nem lesz eredménye. Magyarán ha a régi fényes csapataink is megjárták a poklot akkor egyértelmű volt, hogy a romjaiban hempergő, ezer sebből vérző Arsenal meg fogja magát adni. Nem azért, mert nem akartak, erre nem lehetett panasz, egyszerűen mentálisan és játékban is végünk van. Ilyen kilátástalannak talán még sosem láttam a helyzetünket mint most. Annak idején tudtam, hogy Pires egy gyengébb meccs után ötször annyira jól fog menni és hogy Henry 2 gól nélküli meccs után majd berámol 5-öt 3 meccsen bárkinek. Tudtam, hogy Bergkamp előránt majd valamit a kalapból, hogy Ljungberg kihajtja majd tízszer annyira a lelkét. Visszagondolva a Lauren-Campbell-Toure-Cole védelemre és összehasonlítván a mostani Sagna-Vermaelen-Koscielny-Gibbs négyessel egyvalami szúró érzésként jön elő bennem. Az elsőnek említett négyest nem lehetett megfélemlíteni, sugározták azt hogy igenis mi vagyunk az Arsenal és rettegjetek tőlünk, nincs átjárás. A megfelelő szó erre a tekintély. A mai védelemnek és ánblokk az egész csapatnak veszni látszik a tekintélye, nem rezzennek össze tőlünk az ellenfelek. Lassan mindenki azt érzi szerintem, hogy itt a megtépázott Arsenal, na kapjuk el mi is. Ezer százalékon égő önbizalommal, lassan könnyedén lemosnak minket. Kitől várjam viszont a megváltást? Tudom, hogy Ramsey többre ennél nem képes, tudom, hogy Walcott nem futballistának való, tudom, hogy Arteta nem fog 6 embert kicselezni és utána 25-ről a kapuba tekerni, hogy csak néhány példát említsek. Ez nem csak a játékosok kritikája, ez inkább arra kritika, hogy miért tartunk ott, hogy tőlük várunk nagy eredményket. 

Emlékszem azonban annak idején Songtól sem vártam többet, és tessék ma benne bízom RvP után a legjobban. Marad a negyedik hely megszerzése idén is mint elérhető cél, aztán "majd jövőre".

A tegnap esti mérkőzés után az első gondolat ami átvillant az agyamban, hogy inkább aludtam volna ki magam rendesen. Helyette megnéztem, ahogy egy ötlettelen, zavart, taktikát nyomokban sem használó csürhe, hamuvá égeti magát a San Siro szántóföldjén. Úgy tudtam egészen a meccs kezdetéig, hogy a Milan ellenfele a jónevű, mindig küzdő, szemkápráztató futballt játszó Arsenal lesz. Hát kérem, ez az Arsenal most nem jött el az összecsapásra. Erősen érik bennem a kérdés, hogy létezik-e még az a csapat amiről én itt fantáziálok az írásaimban. Az Old Trafford-on elszenvedett megsemmisítő zakó után most megkaptuk a másik kiütés értékű maflásunkat, amiből ha ezúttal sem tanulunk akkor bizony csúfos elkövetkezendő hetek elé nézünk. 

Az első dolog amin fennakadtam a meccs alatt, nem más volt, mint amikor a Ramsey-Song-Arteta hármas a Milan térfelén egy háromszögben passzolgatnak egymáshoz vagy 2 percen keresztül. Az előrejutás, támadás-kezdeményzés leghalványabb jele nélkül. Ott már éreztem, hogy baj lehet. Aztán amikor érkezett Szczesny teljesen buta kirúgása a hazaadott labda után, ott tudtam, hogy talán most kéne aludni mennem. Jött is a sejtett eredmény, Boateng hiba nélkül berámolta az első Milan gólt. Egyénileg a legelkeserítőbb teljesítményt Thomas Vermaelen nyújtotta, aki itt töltött ideje alatt most produkálta messze a leggyatrább teljesítményét. Az első gól igennagy részben az övé, de azután is akadt rengeteg tőle szokatlan helyezkedési hiba, érthetetlen megoldás. Mondhatnánk íme az eredménye annak, hogy balhátvédként ki lett ölve belőle minden önbizalom és stabilitás. Theo Walcott félidei lecserélése nem volt váratlan, mint ahogy cseréjének miértje sem. Túlmagasztalt, nem Arsenal szint, ennyi nem több. 

Pedig a Milan sem volt az a hú de acélos, elsöprő lendülettel érkező gyorsvonat. Egyszerűen ők akartak itt eredményt elérni, mi meg kimentünk a pályára, aztán valahogy majd csak alakul. Az, hogy Ibrahimovic talán ha egyetlen keményebb szerelésben részesült az elfogadhatatlan. Úgy bánt vele a védelmünk mint a hímes tojással. Szabadon terelgette a labdát, kedvére lekezelte, befordult kapu felé. Mindehhez mi remek asszisztot nyújtottunk az egész meccs alatt. Ilyen felháborító, arcpirító mutatványt már nagyon régen láttam az Arsenal-tól. 

Küzdünk erősen a jövő évi BL indulás jogáért, de kérdem én ezek után:



BIZTOSAN OTT VAGYUNK EURÓPA LEGJOBB CSAPATAI KÖZÖTT?


Egészen biztos, hogy egy lapon lehet minket még említeni a Real Madrid, Barcelona, Manchester United, Milan stb. nevű csapatokkal?

Döntse el mindenki maga, bennem megingott a hit a csapat hovatartozását illetően. Nem most, már jóval ezelőtt, viszont most egyértelművé vált, hogy a kérdés igenis helytálló. Az egész szezonban mutatott teljesítményünk, a megalázó vereségek, a dühítő döntetlenek talán még nem is maradnának meg senki fejében, akkor ha ezt küzdve, átlátható, hatásosnak tűnő, fejlődő szisztémában szenvednénk el. Erről lassan szó sincsen. Időről-időre érkeznek a tockosok, hol kisebb, hol nagyobb méretben. Valami bűzlik Arzenáliában....

Akadnak olyan dolgok, amik csak még keserűbbé teszik a szám ízét, a tegnap történtek után. Thierry Henry egy ilyen blamával búcsúzik el tőlünk, egy ilyen megaláztatás után kell őt útjára engednünk. Teszem hozzá, ő tehetett a legkevesebbet a zakóról. Beállt, osztotta RvP-nek a zsugát, amit megtehetett megtett. Rosicky újfent beállt azok közé akik miatt még büszke lehet az ember a csapatára. Akármennyire szélmalomharc volt a meccs, ő ment, kreált, AKART. Ezek után érthetetlen, hogy sokan miért szeretnének annyira megválni tőle. 

Előre tekintve, a Sunderland elleni meccsre, úgy gondolom joggal pályázunk a kiesésre az FA kupából. Az a csipetnyi önbizalmunk is odaveszett a San Siro-ban ami még megvolt, a fekete macskák meg mindig kemény dió, harapnak, rúgnak, küzdenek. Meglepődnék ha ilyen körülmények között továbbmennénk. 

Írtózom a valentin-napi őrülettől, a február 14.-ét körülvevő eltúlzott, olykor már idegesítő felhajtástól. Kivéve ha futballról van szó. Terjeng egy nagyon jó kép a világhálón, amin először nem is akadtam fenn túlzottan, aztán viszont rájöttem, hogy ezt  bizony én is simán képes vagyok megtenni a kedvesemmel. Miszerint:

Természetesen szó sincs róla, hogy tiszteletlen kívánok lenni a női nemmel szemben, azonban azt minden nőnek be kell látnia egy idő után, aki "futballhuligánnal" kíván szorosabb kapcsolatot létesíteni, hogy ilyen esetekben nincs kecmec. Nem egy példát tudnék felhozni saját és ismerőseim történeteiből merítve, hogy hány sértődés történik a férfiak futballmániájából kifolyólag. Állítólag a férfiak esze állandóan egy dolog körül forog. Teljes tévhit, ezzel mindenkit megnyugtathatok. Egy igazi férfi eszében minimum kettő, de leggyakrabb esetben három dolog váltakozva követi egymást. Az egyik a nőkkel történő, mindkét fél számára tartalmas és kellemes időtöltés, ezen kívül a másik legalább ekkora hányadot kitevő gondolat a foci. A harmadik váltakozó, de leggyakrabban a sör az ami betölti a hiányzó részeket. 

Abban azonban minden labdaőrült egyetért azt hiszem, hogy elsőre bizony, nem a szerelmesek ünnepe az ami miatt hevesebben ver a férfiember szíve mióta megtudtuk a Bajnokok Ligája sorsolását. Szemrebbenés nélkül rávágtam bárkinek aki véletlenül megkérdezte, hogy: " és mivel készülsz február 14.-re, a nagy napra?" a következő választ: " hát már vettem egy kocka sört meg összecsődítettem a haverokat meccsnézésre". Nem számított, hogy egy nő kérdezte ezt tőlem vagy egy férfi. Természetesen a hölgyek reakciója erre kellően észheztérítő volt, hiszen gutaütést szenvedtek ahogy elhangzott az előbbi pár szó a számból. Olyankor érkezett a megvilágosodás, hogy bizony nem egyre gondoltunk. 

Ugyan az ágyúsok nem 14.-én lépnek pályára, de a Bajnokok Ligája mindenképpen ünnep, bárhonnan is nézzük. Jelen esetben, már nem tartunk ott, hogy az egyetlen esélyünk a jövő évi BL indulásra az, ha megnyerjük a sorozatot. A szerencsének és nagyrészt a saját eredményünknek köszönhetően ott vagyunk a selejtezős pozícióban, de alattunk mindenki vérszomjas fenevad módjára fog kapaszkodni az utolsó pillanatig azért, hogy letaszítson minket, ebben biztosak lehetünk. Azonban a Sunderland elleni siker hatalmas lökést adhat a csapatnak. Ezért aztán minden hölgy valahol felkészülhet lélekben arra, hogy az embere határokat szab majd a romantikázásnak, mivel folytatódik az őrület ami mindenek felett áll. Tisztelt urak, remélem sikerül meggyőzni az asszonyt azzal, amivel én szoktam próbálkozni, amikor Arsenal meccs van:




"Szívem már nincs sok hátra a meccsből...."

Sokszor hallhattuk már az angol kommentátorok szájából eme kifejezést az idők során. Sok minden változott az évek alatt, egy valami azonban egy cseppet sem: még mindig ugyanolyan hátborzongató érzés amikor egyszerre üvöltessz örömödben a közvetítést végző kollégával. Saját mámoros gorillaüvöltésed közepette azért még hallod, ahogy elhaló hangon aranyba foglalja a király nevét. Tegnap a mi királyunk ismét csodát tett, nem engedte, hogy sokadjára is elszalasszuk a felzárkózás lehetőségét. Minden megadatott számunkra a tegnapi napon ami a riválisok eredményeit illeti. A Manchester azt hiszem nem túlzás azt állítani, hogy könnyedén lépte le a Pool-t, emelett az Everton-nak is képzeletbeli csókokat dobáltam az oroszok elveréséért. Egyedül a Spudz nem akar kipukkadni a kurva mindenüket. Ezúttal a Newcastle-t tiporták el, gyalázták meg egy sima ötössel. Akárhogy is a negyedik hely elérése az elsődleges célkitűzés a szezon eleji drámákat követően, azért a hányinger csak-csak kerülget attól hogy a tyúkok előttünk tanyáznak, nem is kevéssel. Igazán kíváncsi leszek, hogy a soron következő igencsak húzós meccseiket milyen eredménnyel zárják majd. Gyászos belegondolni, hogy előttünk végeznek majd a szezon végén, ami messze van még azért. Sok minden történhet. 2006-ban is közel voltak hozzá, aztán csak elszúrták. Többek között azzal, hogy nem tudtak megverni minket a Highbury-ben. Akkor (is) Thierry Henry tette tönkre a nagyratörő terveiket. Ezúttal a Sunderland azon tervét tette semissé Titi, miszerint ők legalább 1 pontot otthon tartanak majd. Sokáig úgy is állt a meccs, aztán Wenger bebizonyította, hogy tud remekül is cserélni, a Manutd elleni furcsaságok ellenére is. Ramsey gólja kellett mint egy falat kenyér, a kurva kapufa ezúttal végre egy kicsit mellénk állt, vagy ha más szemszögből nézzük, ezer százalékig pontos volt Aaron befejezése. Nem örült, nem viháncolt a walesi, mentünk tovább ahogyan azt kell. Arshavin hatalmas piros pontot szerzett ezzel a gyilkos beadásával, amivel megtalálta Henry-t. A befejezés pedig egyszerűen szavakba nem önthető. A pálya ocsmány mívoltára sem találni finom kifejezéseket, Mertesacker bizonyára elátkozza a Stadium of Light "gyepét" jó időre. A némettel kapcsolatban már felmerült, hogy ahogy jó Arsenal-sérüléshez illik, akár az egész szezont kihagyhatja. Nem hibázott a Sun'land vezető góljánál, egyértelműen a pálya hibája volt az a találat. Természetesen a fekete macskák-ban a sportszerűség semmiféle jele nem mozdult meg, teszem hozzá nem tudhatták mitől esett össze Mertesacker egy ilyen ártatlan szituációban. Elsőre nekem sem esett le, hogy ez nem egy kapitális ügyetlenkedés hanem igen komoly sérülés. Nagyon hiányozni fog a Milan ellen a német torony, Kieran Gibbs még nem valószínű, hogy fel van készülve egy Bajnokok Ligája derbire a San Siro-ban. Wenger biztosan ezt is megoldja majd valahogy. Legyőztük hát önmagunkat, ez az amiért imádkoztam már a szezon során nem egyszer. Óriási lökés ez a 3 pont, elsősorban a bajnokságra nézve. Nagyon szarul esne egy BL nélkül eltöltött esztendő számomra. Egyelőre azonban jelen állás szerint mi vagyunk azok akik bemutathatunk a Chelsea-nek és a Pool-nak, miszerint:

Szerdán megyünk Milánóba, ami egy felettébb érdekes meccsnek ígérkezik. Bevallom őszintén, féltem a Milantól, de amit az Udinese ellen mutattak az minden volt csak nem félelem kiváltó ok. Ettől még erős csapat és hamar meglephetnek minket. Kellő odafigyeléssel és határozottsággal azonban könnyedén egy nagyon kedvező eredménnyel térhetünk haza. A mai nap folyamán még szurkolhatunk az Aston Villa-nak, hogy valami csoda folytán kapják el a Shitty-t, mert ugyebár titokban csakcsak lesni kell azt az első helyet. Szerdán tehát folytatás Milánóban, alig várom!

Egészen más élő közvetítésben követni egy meccset, vagy felvételről megnézni, úgy hogy tudod az eredményt. Velem most az utóbbi történt meg, mivel még mindig nem fogadták el azon törvényjavaslatom, hogy Arsenal meccs napján automatikus szabadnap jár az embernek. Így a mai szombat is munkával telt és csak itthon szembesültem a végeredménnyel. A végeredménnyel, amelyet el sem akartam hinni elsőre amikor megláttam. Természetesen visszanéztem a teljes mérkőzést és ha nem is izgultam végig, de leginkább az utolsó pillanatokban taknyom-nyálam egybefolyt a gyönyörtől, de erre még visszatérek. Jól játszottunk, hét gólt lőttünk, ez magáért beszél. Felülkerekedtünk azon is, hogy megint kiegyenlített az ellenfél annak ellenére, hogy szinte felborult a pálya annyira nyomtunk. Egyértelműen körvanalazódik bennem annak a csapatnak a névsora, amely ütőképes és a legjobbat képes nyújtani. Jó volt Ramsey-t nemlátni, a helyén pedig Rosicky-t lesni. A középpálya a gyengénk, ez az elmúlt vesztes meccseken egyértelművé vált, most azonban egy remek összeállítás volt a pálya ezen részén. Song kicsit fittebbnek tűnt, Arteta piszok jól tette-vette a labdát, Rosicky pedig igazi játékmesterhez illően osztogatott. Sok kényszerítő, még több egyérintő, igazi Arsenal way. Természetesen kellett a kiállítás is az elsöprő győzelmünkhöz, viszont a piros lap jogosságágához kétség sem férhet. Givet a kiállított, elnézést is kért egy kézmozdulattal Wengertől miközben ballagott le a pályáról, ez abszolút szimpatikus gesztus volt számomra. Akkor persze nem volt szimpatikus a dolog, mikor RvP-re páros nyújtott lábbal csúszott rá 6 méterről. Köszönjük meg a jóistennek, hogy nem lett sérülés belőle, nagyon csúnyán nézett ki. Wenger változtatott ezúttal a cserék behozatalánál is. Nemcsak a személyket illetően, hanem azzal a szokásával is szakított (hál'isten), hogy az utolsó percekre küld csak be valakit, "formába lendülés" céljából. Ezúttal a teljesen kiégett Arshavin helyett Benayoun lépett csereként pályára, így Song-nak végre megadatott egy kis pihenő. A két gólt szerző és lélegzetelállító játékot bemutató Chamberlain-t pedig váltotta a király. Ha minden igaz ez volt az utolsó pályára lépése nálunk hazai pályán, ezt feledhetetlenné tette. Nem ő a leggyorsabb a pályán már, nem volt halálpontos a befejezés sem, de akkoris tökéletes pillanat volt. 34 évesen is éhes a sikerre, büszkén hordja a mezét, akar. Feledhetetlen minden mozdulata. Ahogy lecsapott a Blackburn védő által elszerencsétlenkedett hátrapasszra az taníthatatlan, a gólja és a boldogság az arcán a találata után megfizethetetlen. A Milan ellen még velünk lesz, de meg kell, hogy állapítsam, hogy nagyon hamar elment az idő. Nemsokára újra visszatér a múltba, hogy örökké emlékezzünk majd rá. Arra, hogy mi a klubhűség, az odaadás, a futball maga. Sosem feledjük.

Szczesny - Nem akadt hibája ezúttal, Pedersen lövésénél nem volt esélye.

Coquelin - Ma is zseniálisat focizott, tényleg bárhol bevethető. Egyáltalán nem gyengülünk ha esetleg neki kell játszania. Később óriási vezéregyéniség lehet. 6:1-nél is csúszott mászott ugyanúgy mintha égnénk.

Mertesacker - Abszolút hiba nélküli produkció, ismét.

Koscielny - Ahogy a Bolton ellen, úgy most is sikerült párszor testtel eltolni a csatárnak magától, ez a fáradtság számlájára írható azt gondolom. Ez csak kötekedés, hogy azért valami "hibát" is mondjak már, amúgy egészen pazar szezont fut.

Vermaelen - Jól érekezik fel újabban a támadásokhoz, a beadásai is veszélyesek, de középen az igazi.

Walcott - Két gólpassz, butaságoktól nagyrészt mentes teljesítmény. Erre lehet építeni, de félek hogy visszaesik újra. A mai teljesítménye azonban szinte hibátlan.

Song - Megérdemelte a tapsot a lecserélésénél, óriásit játszott.

Arteta - Nála most is végig jó helyen volt a labda, remek összhangot teremt a középpálya emberei között azzal, hogy pont annyikat tesz hozzá amivel segíti a belső társait. A gólja csak emeli a mai játékának fényét.

Rosicky - Egyik kedvencem, ma pontosan bizonyította, hogy miért. Igazi ész, mindig tud váratlant húzni, a mai utolsó-passz kísérleteiből ha csak egy bejön... de ha-val nincs értelme mondatot kezdeni. Többet kell Ramsey helyén játszatni, mert jó!

Chamberlain - Olyan lazasággal mozog mintha évek óta itt játszana. Megállíthatatlan ha megindul. A kezdősebessége is félelmetes, pillanatok alatt lefordul bárkiről. Mindkét gólja mestermunka volt, ha így fejlődik.... de megint ha. Csak így tovább!

van Persie - Egy szokásos mesterhármas tőle, a harmadik góljába már bele sem mozdította a csípőjét, azt hittem beszarok. Gólpassz Henry-nak még a gólok mellé. Sheer Class.

Cserék

Benayoun - Igyekezett mindent kiadni magából, keményen belement minden ütközésbe a biztos eredmény ellenére is.

Sagna - Ezúttal bal hátvédnek hozta be a professzor, túl sok dolga nem volt.

Henry - KING OF ARSENAL.FOREVER.

Arsenal - Blackburn 7:1 by FootballKing1992

Ennyi gólt kaptunk és pontosan ennyit is szereztünk a tegnap esti Reebok-ban lejátszott meccsen. Negyedik mérkőzés óta nyeretlenek vagyunk ami a bajnokságot illeti, WENGER szerint azonban POZITÍVUM HOGY NEM KAPTUNK KI! Sanyarú idők elé nézünk ha itt tartunk Arsene... Maga a meccs a végeredménytől eltekintve kifogástalan volt, ha az iramot és a kialakult gólhelyzeteket vesszük alapul. A Chelsea elleni győzelmünk óta ezt a meccset élveztem a legjobban. Megint megvolt a lehetőség felzárkózni, természetesen nem tettük meg, ennek áldásos következménye, hogy a hetedik helyre csúsztunk vissza a tabellán. Szezon közepe és itt tartunk, nem tudom ezt szavakkal leírni. Pedig könnyedén nyerhettünk volna ha:

- RvP egy kicsit szerencsésebb.

- Aaron Ramsey fel tudta volna mérni végre egyszer a saját pozícióját a pályán.

- Theo Walcott helyett a nagyanyám kezd tyúkszaros gumicsizmában.

Számtalan helyzetünk volt, szokás szerint képtelenek voltunk csak egyet is kihasználni belőle. Wenger általában a pozítivumokat szokta hangoztatni még egy ilyen elfogadhatatlan eredmény után is. Ezúttal is voltak bíztató jelek. Bacary Sagna visszatérése hibátlanra sikeredett, remek teljesítményt nyújtott, mintha nem is hagyott volna ki ilyen sok időt. Mertesacker ismételt határozottsága, Chamberlain kivételes tehetsége is a pozitív besorolásba illik. Ezek azonban sajnos eltörpülnek a rengeteg hiba és kiábrándító egyéni teljesítmény mellett. Vannak kimondott klasszisaink, akiknek teljesítménye sajnos megy a levesbe, mivel akad olyan ember is a pályán akinek a szintje, akarata, tudása - vagy mindhárom így egyben - lehúzza az előbb említett játékosok elvégzett munkáját. Régóta gondolkodom egy külön Theo Walcott bejegyzésen, de inkább nem fogok bele, mert túl sokszor káromkodnék benne, másrészt túl sok rosszat nem tudnék írni. Csupán néhány rosszat tudok róla bepötyögni de azok mostmár a végső határokat feszegetik nálam. Ezért inkább most finomabban fejtem ki a véleményem róla. Az kéremszépen, hogy valaki az Arsenal kezdőcsapatában ne tudjon 5-ből egyetlen kurva ziccert sem bevágni, szemben a kapussal, attól 7 méterre, arra NINCS MENTSÉG! Hosszú percek, órák óta kínlódik ez az ember a pályán, teljesen agyatlan módon rúgja a labdát. Szándékosan nem írom, hogy futballozik, mert ez nem az. Az Arsenal-nál amit Theo Walcott művel az nem futball. Az a futball amit RvP, Song, Arteta, Koscielny és még páran bemutatnak. Theo Walcott az első ágyús aki eljutott nálam arra a szintre, hogy irritál, és boldog lennék ha megszabadulnánk tőle. Szerencsétlen kétballábas Senderos-t nem rühelltem így, pedig az se volt egy egyszerű darab. NEM ARSENAL SZINT, mégis hétről-hétre keserít Wenger a kezdőben való szerepeltetésével. Egészen más eset Walcott-é, mint pár másik Arsenal játékosé. Jópáran játszanak formán kívül, fáradtak, elnyűttek. Ezekre a játékosokra, ha látni bennük a potenciált a jó megoldásra, az akaratot, az ÉSZT, akkor nem szoktam pocskondiázni, mert nem érdemlik meg. Walcott azonban állandóan eszetlenül futballozik. Kibaszott gyorsan fut és olykor jól befejezi a helyzeteket. Olykor... Ma már ez hatványozottan igaz. De kérem, hol maradtam le, hogy ma már az is elég az ágyúsoknál, hogy gyors futó valaki és vagy meg tudja kerülni az ellenfelét vagy nem, ha a megkerülés sikerül, akkor a beadás tízből nyolcszor biztos, hogy homály? Ez egyszerűen elfogadhatatlan számomra. Ha pedig még az a pletyka is igaz, hogy azért akadoznak az angol-lal a szerződéshosszabbítási tárgyalások, mert ő több lóvét szeretne, akkor rakétával tessék kilőni a holdra, álljon már meg a menet basszameg....

Amíg valaki ilyesfajta balfaszságokat művel hétről-hétre addig kuss komám, és örülj, hogy itt játszhatsz:

http://footyarena.com/Theo-Walcott-miss-vs-Bolton_v2160#

Walcott-ról ennyit mára, nem tartom kizártnak, hogy fogok én még miatta itt dühöngeni. 



Lassan minden héten az értékelés után írhatom, hogy egyre messzebbről integetünk a BL - helyezésnek, ezt most is fokoztuk.

Szczesny - Alatta is kezd meginogni a talaj, több félresikerült kidobása is volt, közelsem éreztem olyan magabiztosnak mint eddig. Bravúrja most is akadt.

Sagna - Tökéletes visszatérés, befutotta az egész jobb oldalt, egyik legnagyobb értéke a csapatnak. Talán még jobb lenne ha nem játszana előtte senki, főleg nem Walcott.

Mertesacker - Hétről-hétre magabiztosan focizik, nem hibázott ezúttal sem.

Koscielny - Ngog párszor el tudta nyomni, ettől függetlenül nem volt vele probléma.

Vermaelen - Kevésbé kínlódott most, mint eddig a balhátvéd szerepében, nagyon jók voltak a beadásai az első félidőben.

Song - Attól még, hogy elfáradt, nem érheti bántó szó, mindent megpróbál, robotol középen, de ő sem gép.

Ramsey - Nem emlékszem sarkazási kísérletére, közepeset focizott, van Persie gólpassz értékű labdájánál talán összpontosíthatott volna jobban.

Arteta - Rengetegszer megjátszható volt, igyekezett szervezni a játékot, több-kevesebb sikerrel, jól játszott.

Walcott - ...

Chamberlain - Nagyon ügyes a srác, végre kezdeti is Wenger. Ahogy lendületbe jön, képtelenség szerelni, ha kellő tapasztalatot szerez, idővel igazi zseni lehet. Most is számtalan jó megindulása volt.

van Persie - Zseniális gólpassz értékű zsugák, és egy öregapját (DB) idéző pörgetés, ami sajnos a felsőlécen végezte. A gól ezúttal nem sikerült, ettől eltekintve óriásit nyújtott.

Cserék

Rosicky - Túl sokat nem tett hozzá a játékhoz, talán későn jött be, talán rossz helyre, passz.

Henry - Többször próbált kiugrani a rövid idő alatt is amíg bent volt, de vagy a társak nem találták meg, vagy a partjelző állította meg.

Összefoglaló